"Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?" (József Attila: Levegőt!)
Van egy pár dolog, ami bánt, sőt már fáj. Ezek közé tartozik a sunyiság, az őszintétlenség, az erőszak, a korrupció, a tunyaság, a kapzsiság, a ...
A legjobban azonban az emberi butaság. A mindent elborító, agyat betöltő, gondolkodást zéróra állító, azt inkább többé, mint kevésbé ellehetetlenítő köd. Valami olyasmi, amit a lap tetején lévő képen is láthatsz.
Levegőt!
Bizonyára Téged is összehozott már a sors olyasvalakivel, aki olyan szinten adta elő a sok sületlenségét, hogy szíved szerint már a beszélő által kiejtett első hang után hanyatt-homlok menekültél volna tőle. Pech, ha a vonaton, vagy - még rosszabb - a (távolsági) buszon kapsz ki egy ilyet. Jó volna megnyomni a Vészjelző gombot, kivágni az ajtót, - friss - levegő után kapkodni.
Nehéz elviselni annak a sok-sok ostobaságnak lesújtó terhét - és erejét (!) -, amivel érdeklődő természetemnek hála elég gyakran találkozom. Mindig elmesélem feleségemnek, gyermekeimnek, és másoknak. (Igen, pletykás vagyok, de hát nyelvtanárként lételemem a kommunikáció :-) A sok bugyutaságon elképedünk, elsápadunk, de ugyanakkor - nem ritkán - hihetetlenül jókat is szórakozunk!
Az elfehéredéstől, a fejcsóváláson keresztül a hangos röhögésig, a legkülönbözőbb érzelmeket és reakciókat kiváltó esetek, "okos" gondolatok, elmés megjegyzések, rendkívül "logikus" tettek továbbadásával én azonban fellélegezhetek, immáron nem csak engem sújt a cipelendő teher, s így egy kicsivel több levegő is jut a mindennapokra!
Ezért indítotom el az emberi butaság tipikus és atipikus megnyilvánulási formáit felvonultató blogot, amelyet azonban szeretnék veled együtt szerkeszteni, kedves olvasó.
Ha ezekhez nem tudsz hozzászólni, akkor semmihez! Tapasztalataim szerint mindenkinek akad a tarsolyában egy-egy jó kis történet, amitől annak idején lehidalt.
Várom az ilyeneket!
Szellőztessük meg ezeket, ezzel is oszlatva a füstös ködöt, amelyben sok kedves embertársunk leledzik - tartósan. Sajnos!
Kovács Zsolt
